, (meg-elégědětt) ösz. mn. 1) Kinek vágyai, szükségei saját egyéniségéhez képest betöltvék, s ennek következtében nyugodt, többet nem kiván. Béreikkel megelégedett cselédek, napszámosok. Nyereségével megelégedett kalmár. 2) Kinek vágyait, akaratát, várakozását mások betöltötték, s irántok tetszését, helybehagyását nyilvánítja. Gyermekeinek szorgalmával, magaviseletével megelégedett atya.