v. ~FORDUL, (meg-fordúl) ösz. önh. Úgy mozdúl, hogy előbbi helyzetéhez képest más, vagy épen ellenkező irányt foglal el. A rézkakas megfordúl, midőn a szél változik. A paripa megfordúl, amint a száját jobbra vagy balra húzzák. Megfordúl az ember a sarkán, vagy midőn egyik oldalról másikra fekszik stb.
"Erdők, mezők felvidulnak,
Csillagzatok megfordulnak.
Kisfaludy S.
"Megfordult a játék, több a vak a hatnál.
Faludi.
Időre alkalmazva am. megváltozik. Megfordúl az idő. V. ö. FORDÚL.