v. ~FORDIT, (meg-fordít) ösz. áth. 1) Valamely testet úgy mozdít meg, hogy kerülete vagy oldalai más irányban álljanak, mint előbb. Megfordítani valamit jobbról balra, elülről hátra, alulról fölfelé, és viszont. Megfordítani a köpenyt. Általán, amit ki- vagy be-, föl- vagy le- vagy vissza- vagy elfordítunk, arról mind mondhatni, hogy meg van fordítva. Megfordítani a szekeret (vissza) Megfordítani a párnát (fölét lefelé). 2) Szorosb ért. valamely testet saját tengelye körül mozgatva más irányu állásba vagy fekvésbe helyez. Megfordítani a kereket, hordót. 3) Valamely szövetet úgy fordít, hogy szine befelé fonákja pedig kifelé legyen. Ez értelemben a viselt ruha szövetéről használtatik. 4) Átv. ért. valamely dolgot más, vagy épen ellenkező oldalról vesz. Megfordítani az okoskodást. V. ö. FORDÍT.