, (meg-fontol) ösz. áth. 1) Szoros tulajd. ért. valaminek sulyát fontszámra meghatározza. Megfontolni a katonák kenyerét. A minek sulya mázsával fölér, azt megmázsálják. A fontnál kevesebbet meglatolják. 2) Átv. ért. valamit jól meggondol, vagyis a mellette és ellene szóló okokat mintegy mérőserpenyőbe veti, hogy kitünjék, melyik oldalon van az igazság, vagy a kétes teendők közől melyiket tanácsos követni. Ha a dolgot jól megfontolom, neked van igazad. Fontold meg előbb, amit tenni akarsz.
"Szállj szivedbe, sirasd meg
Bűneidet, s fontold meg,
Hogy az Isten fia volt,
Aki érted így megholt.
Böjti ének, Faluditól.