v. ~FOGHATLAM, (meg-foghat[at]lan) ösz. áth. Átv. ért. amit észszel fölérni, minek okát megérteni nem lehet; mi az ész határain túl fekszik. Megfoghatatlan vallási titkok. Néha mint nagyító jelző használtatik oly dolgokról, melyek a maguk nemében szokatlanok, a többi rokon nemüekkel nem látszanak öszvefüggeni, melyek némi ellenkezést foglalnak magukban. Megfoghatatlan gyorsaságu távirda. Ezen ember jelen magaviselete a régihez képest megfoghatatlan. Határozóként am. meg nem foghatólag, megfoghatatlanul.