, (meg-fej) ösz. áth. A nőállat emlőjében, tőgyében levő tejet kinyomja. Megfejni a teheneket, juhokat, kecskéket. Őtet is meglehet fejni egy tál korpánál. (Km.). Midőn viszonynév nélkül használtatik, am. a fejést teljesen bevégzi. Ha megfejtél, láss egyéb dolgod után. Az egyik bojtár már megfejett, a másik most fej. Átv. ért. megfejni valakit, am. erszényét jól meghúzni, pénzét kicsalni. Némely vendéglősök jól megfejik az utast.