, (meg-fakad) ösz. önh. 1) Levegőtől vagy nedvtől felfújt, felpuffadt, feldagadt testen nyilás támad. Máskép: felfakad, szétfakad, s ami kimegy, kifoly belőle, arról az mondjuk: kifakad. Megfakad az érett kelés. 2) Átv. ért. valamely erős indulat által belseje mi tegy fefuvódik, s kinyomúl belőle a lélek. Csaknem megfakad mérgében. Nevettében majd megfakadt. Nem bánom én, ha megfakadsz is bele. Máskép: megpukkad. V. ö. FAKAD.