, (meg-fér) ösz. önh. 1) Bizonyos térben elegendő helye van. E kis szobában három ágy meg nem fér. Oly nagy aklot épített, melyben ezer juh megfér.
"Együgyű eleink egy tálhoz ültenek
Asztalnál, egy házban együtt megfértenek.
B. Orczy Lőrincz.
A megfér és belefér között azon különbség látszik lenni, hogy az első nem tölti be egészen a helyet, s némi üres tért hagy; ellenben a másik az egész hely betöltésére vonatkozik, pl. valamely szobába beleférhet harmincz ember, de meg nem férnek (szabadon nem foroghatnak) benne. 2) Valakivel megférni, am. bizonyos helyen lakva, vagy viszonyban élve megegyezni, egymásnak terhére nem lenni. Veszekedő társsal nehéz egy szobában vagy házban megférni. Nehezen fér meg egy szemeten két kakas. (Km.) Két dudás egy csárdában meg nem fér. (Km.).
"Hidd el, két boldog szerelmes
Kis kunyhóban is megfér.
Szemere Pál.
Néha a meg fölcserélhető el-vel. pl. Kis helyen sok ember elfér. V. ö. FÉR.