, (meg-fagy) ösz. önh. A nagy hideg miatt megdermed, megmerevedik. Állatokról vagy növényekről szólva am. a nagy hideg miatt éltető nedveik, s egyéb életszerveik megmerevedvén élni megszünnek; a híg testekre vonatkozólag am. keménynyé lesz, megjegeczesedik. A szesztelen nedvek előbb megfagynak mint a szeszesek. A híg sár keményen megfagyott. A hófergetegben, és csikorgó hidegben utazók közől sokan megfagytak. Néha a testnek csak egyes részeire vonatkozik. Megfagyott a keze, lába, füle. A fák levelei, a növények gyönge szárai megfagytak. Ez értelemben a meg fölváltható el igekötővel. Elfagyott a lábának kis ujja. Különösen a növényekről használtatik. Elfagytak a fák virágai, a vetések. V. ö. FAGY.