, (meg-ért) ösz. áth. Valamely szónak vagy mondatnak, vagy beszédnek értelmét, jelentését kellőleg felfogja. Értsd meg, amit mondok. Megértettem minden szavát. Oly hebegve szólt, hogy lehetetlen volt őt megértenünk. Régebben am. megtud valamit. "Ha kiterjed és előbb megértik amoda, hogy nem mint az dolog megindúl, felette nagy akadályt szerezne az dologban. (Báthori István király levele. Történelmi Tár VIII. k. 215. l.). V. ö. ÉRT.