v. ~ERŐTET, (meg-erőltet) ösz. áth. Erejét mértéken túl megfeszíti. Megerőltette magát az emelésben, teherhordásban. Sok tanulás által megerőltetni az észt. Szélesb ért. szokott tehetségén túl tesz valamit, pl. többet ajándékoz, adakozik, mint aránylag kitelik tőle. Külső személyre vagy tárgyra vonatkozólag am. mást erején fölül megterhel. A cselédeket nehéz munkával megerőltetni. Az igásbarmokat megerőltetni. V. ö. ERŐLTET.