v. ~ENYHIT, (meg-enyhít) ösz. áth. Valaminek tüzes, forró, heves vagy csipős, nyugtalanító voltát megszelídíti, lecsillapítja. Az égető, szakgató fájdalmakat megenyhíteni. Különösen használtatik a légmérsékletről. A hüvös szellő megenyhíti a forró nyár melegét. A meleg déli szél megenyhíti a csikorgó tél hidegét. Telegdinél e mondatban: "Megenyhítem az én testemet (castigo corpus meum), am. megzabolázom, megsanyarítom, azaz kicsapongásra hajlandó tüzét, hevét lecsillapítom. V. ö. ENYHIT.