, (meg-egyeztet) ösz. áth. és mivelt. 1) Az egymással ellenkedésben, meghasonlásban levőket, különösen a peres feleket rá bírja, hogy egymással megalkudjanak, megbékéljenek. A bíró iparkodjék megegyeztetni a feleket. 2) Bizonyos dolgokat egymással kellő öszhangzatba hoz, helyesen egymáshoz illeszt. Megegyeztetni a különféle hangszereket. A szókat megegyeztetni, hogy értelmes mondat váljék belőlök. V ö. EGYEZTET.