, (meg-döglik) ösz. k. Dögölve elvész. Köz szokás szerint mondják emberen kivül minden állatról, midőn élni megszünik. Megdöglik, máskép: meggebed a ló, ökör, disznó, juh. Megdöglenek a ludak, verebek. Megdöglik a légy. A méhről mintegy kegyeletből szokták mondani, hogy meghal. Ellenben az emberről csak megvetésből használják. Nem halt meg, hanem megdöglött. Dögöljél meg. A székelyeknél: degedj meg. V. ö. DÖGLIK.