, (meg-engesztel) ösz. áth. Valakit szép módjával, pl. kéréssel, hizelegve, hibáját megbánva, magát megjobbítva, elégtétel által stb. rábír, hogy megbocsásson neki, s ne nehezteljen, ne haragudjék. A sértő fél engesztel, a sértett pedig megengesztelődik. Megengesztelni azokat, kiket méltatlanul bántottál. Néha am. lágyít.
"Ah, már egyszer engeszteld meg
Kőkemény szivedet.
Amadé.
Átv. ért. megengesztelni az Istent, am. töredelmes szívvel, s kellő elégtétel által kegyelmét viszszanyerni. V. ö. ENGESZTEL.