, (meg-előz) ösz. áth. A menésben, haladásban valakit maga után hagy, másnak elébe nyomúl. Lófuttatásban megelőzni a versenytársakat. A fiatal ép lábu utas megelőzi a vén sántát. Különösen am. előbb eljut a kitűzött czélra. Átv. ért. bizonyos tulajdonságokban vagy állapotban, rangban, osztályban másokat meghalad, maga után hagy, felülmúl. Tanulásban megelőzni az oskolatársakat. Szintén átv. ért. nem várja, hogy valaki bizonyos szolgálatra, kedveskedésre felszólítsa őt, hanem kéretlenül is szíveskedik más kedveért tenni valamit; a tiszteletadásban első lenni iparkodik. Szivességgel, nyájassággal, kedveskedéssel megelőzni valakit.