, (meg-elégszik) ösz. k. A jelentő mód jelenidején kivül megelégedik van szokásban. 1) Viszonynév nélkül, elvont ért. kedélye oly állapotban van, melynél fogva különös vágyai, kivánságai nincsenek, s jelen helyzetében teljesen megnyugszik; különösen am. jól lakik. Ha te megelégszel, én is megelégszem. Vendégeink mind megelégedtek. 2) Tárgyra vonatkozólag, valamivel megelégedni am. kijelenteni valami felől, hogy vágyainknak, várakozásunknak megfelel, hogy a maga nemében és ránk nézve nem hagy több kivánni valót hátra. Sorsommal, állapotommal, jószágommal megelégszem. Megelégszel-e száz forinttal? 3) Személyre vonatkozólag am. tetszik, megnyeri a helyeslést. Szolgámmal igen megelégszem.