, (meg-elégědés) ösz. fn. 1) Kedélyi állapot, melyben oly személy van, kinek vágyai, szükségei kelletig betöltvék, ki csendes, nyugott kedélyü, ki többre nem vágyik. Megelégedésig enni inni. 2) Tetszés, helyeslés, vagyis kijelentése annak, hogy vágyainkat, igényeinket, akaratunkat várakozásunkat betöltötte valaki. Megelégedésünket nyilvánítani valaki iránt. Az előljárók megelégedését kiérdemleni. V. ö. MEGELÉGSZIK.