, (meg-ejt) ösz. áth. Valamit megtörténővé tesz, vagy valaminek szerét, módját ejti. Szeretném megejteni a dolgot. Átv. erkölcsi ért. valakit bünre visz, eszközli, hogy megessék. Megejtette a bor, a féktelen indulat. Valakit megejteni. (Szabó D.). "Mivel azért az pogány ellenség nem aluszik, hanem éjjel nappal azon mesterkedik, miképen az keresztyénséget megejthesse Gr. Eszterházi Miklós nádor levele 1627-ből.
"Gyakran kevélységgel vakít a szerencse,
Hogy a magahittet hamarabb megejtse.
Beniczky Péter.
Különösen, valamely leányt, vagy özvegyet teherbe ejt. V. ö. EJT, MEGESIK.