, fn. tt. len-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. Növénynem az öthimesek seregéből és ötanyások rendéből; csészéje öt levelü, bokrétája öt szirmu, tokja öt kopácsu, tíz rekeszű, rekeszeiben egy mag, himszálai tövön öszvenőttek. Legnevezetesb faja a házi len (Linum usitatissimum), melynek csészelevelei és tokjai szálkahegyüek, szirmai csipkések, levelei láncsásak, szára magános. Virága kék. Egyezik vele a görög λινον, latin linum, német Lein, szláv len lan stb. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezen növénynek legkitünőbb és leghasznosb tulajdonsága az emberi nemre nézve abban áll, hogy finom s hosszura nyuló héjszálai vannak, okszerüleg állithatjuk, hogy nevét ezen tulajdonságától kapta, s ennélfogva alapfogalom benne a finomság, finomra nyúlás, foszlás. E szerént, hogy a fennemlített rokonságok mellett maradjunk, alapfogalomban mint nyúlós testeket jelentők, megegyeznek vele a latin lien, liber (fának rostos héja), limbus, limus, linea, lingua, liquor; a német Leim, lahm, Limpf (fa sudara), a magyar lép (lien és viscus), lepény, lepedő, lebenye. Szorosb ért. jelenti azon fínom rostu szálakat, melyek ezen növény szárát födik, s s műipari világban nevezetes szereppel birnak. Lenből szőtt vászon.