, (len-cs-e) fn. tt. lencsét. 1) A kétfalkások seregébe és tízhímesek rendébe tartozó hüvelyes és mint főzelék ismeretes vetemény, melynek magvai lapos domboruak, s különösen e magvakat nevezzük lencsének. (Cicer). Bagolcsa lencse máskép bagoly borsó (cicer arietinum), főzelék lencse. (cicer lens vagy ervum lens). Lencsét főzni, enni. Kemény, törött lencse. Jól főtt neki a lencse. (Km.). A barátban vérré válik a lencse. (Km.). 2) Átv. ért. így neveztetnek némely más növények, melyeknek levelei vagy magvai, vagy testei lencséhez hasonló laposságuak. Lencsefa, lencsegomba, Békalencse, (lemna). Vizilencse (mocsári lencsefű?). Vad lencse (= abrakbabó, néhutt: lendek v. lednek). 3) Szintén átv. ért. lencsealaku test, vagy folt. Lencse a látcsőben. Arczon nőtt lencse. Lencseképü. Rokona a hasonló külsejü lendek. Megegyezik vele a latin lens, német Linse, franczia lentilles. Persául: anz és dancse. Már Adelung azon észrevételt teszi e szóról, hogy alapfogalom benne a lapos alak, minek tökéletesen megfelel az alacsonra mutató magyar le és len (lent); t. i. lencse jelent oly magot, mely lelapúl. Innen a közmondás: Nem mind lencse, ami lapos. Elemezve: len, len-ěs, leněs-ő, leněs-e, lense, lencse. Hogy a középképző s igen sok szavainkban cs-re változik, mint Boris, Borisa, Borcsa, furosa, furcsa stb. erről l. ~S melléknév képző. A latin lens-sel egy a latin lens lendis, azon lapos korpaféle por, mely a fejet szokta meglepni. V. ö. LENGYEL.