, (lem-ěz) fn. tt. leměz-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Széles ért. laposra kinyujtott vagy faragott szilárd test, pl. kőtábla, vastábla. 2) Szorosb ért. oly lapos tábla, melyre írni, vagy rajzolni, festeni, vésni szoktak. 3) l. LEMESVAS. 4) A növénytanban a levél vagy levélnemü szerv kiterült része, mint pl. a levél lapos része, vagy a vált szirmu bokréták közől a keresztesek vagy szegfüfélék szirmainak kiterült felső része. (Gönczy Pál). E szóban az ez névképző, mint az igaz, száraz, nehez szókban, tehát gyöke lem, mely rokon a leb, lep vastag hangon lab, lap gyökökkel, melyek a lebenye, lepedő, lepény, laboda, lapu szókban laposat jelentenek, valamint maga a lemez. Rokona a latin lomina.