, (lel-k-ěs-ěd-és) fn. tt. lelkěsědés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) A felsőbb vágyó tehetségeknek azon állapotja, midőn valamely nemesebb czél elérésére mintegy felgyuladva törekszenek. A haza ügyét nagy lelkesedéssel karolni föl. A szónok közlelkesedésre gerjesztette hallgatóit. 2) A képzelődő tehetségnek magasabb szárnyalása, milyenre a költők, zenészek emelkednek, vagy kik némi jós szellemtől meghatva a dolgok és jövendőség titkaiba látnak. Költői lelkesedés.