, fn. tt. lelláh-ot, harm. szr. ~a. Eléfordúl a Müncheni codexben, s jelent lepedőt (linteum, linteamentum.) És mikor vötte volna a lelláhot, és megszorította volna őmagát. (János 13) Látá a lelláhokat. (János 20,) Peti és Erdősi szerént fehér ruha. Legvalószinűbb, hogy e német tájszó után Leilach (Leintuch) képeztetett, és első része a magyar len szóhoz hasonló, mely megvan a latin linum és német Lein szókban is. V. ö. LEN.