(lelki-ösméretěs) ösz. mn. 1) Emberről szólva am. jó lelkü, ki erkölcsi meggyőződés szerént cselekszik, ki mindennemü kötelességeinek tiszta erkölcsi érzetből, nem külső okokból felel meg. Lelkiösméretes biró, tisztviselő, szolga. 2) Mondják cselekedetekről, melyek az imént kitett indokokból származnak. Lelkiösméretes itélet, pénzkezelés, tanuság, eskü, vallomás. Ez lelkiösméretes dolog, melyet az erkölcsi törvények kivánnak.