, (lél-ek-et-len, lel-k-et-len) mn. tt. lelketlen-t, tb. ~ěk. 1) Tulajd. ért. minek lelke nincsen, mi önmozgó, s éltető erővel nem bir. A növények és ásványok lelketlen lények. 2) Holt, kiből a lélek elszállott. Lelketlen holttestek. 3) Átv. ért. szellemi erő nélkül levő; nemesebb vágyaktól nem dagadó; nem élénk, nem buzgó. Az egész ember egy lelketlen hústömeg. A lelketlen ember nem képes valami nagyra, dicsőre. Lelketlen beszéd, szónoklat. Anyagi ért. minek tölteléke, veleje, bele nincsen. Lelketlen fánk, derellye. Határozóként am. lelketlenül.