, LELKÜSÉG, (lel-k-ű-ség) fn. tt. lelkűség-ět, harn. szr. ~e. Csak viszonynévvel öszvetéve használtatik, s jelenti a léleknek azon tulajdonságát, melyet a viszonynév fejez ki. Jólelküség, a jó lélek tulajdonsága. Nagylelküség, a nagy lélek tulajdonsága, stb.