, (lelki-ösméretlen) ösz. mn. Oly emberről mondjuk, ki cselekedeteiben az erkölcsiségre nem tekint, ki nem hallgat arra, mit lelkiesmérete sugall, s ha a bünt elkövette, annak furdalását megrögzött lelke nem érzi. Lelkiösméretlen biró, ki meggyőződése ellen, holmi mellékokokból, pl. kedvezésből, haszonlesésből itél. Átv. ért. mondják az ily módon elkövetett cselekedetekről. Lelkiösméretlen pénzkezelés, itélet. Határozóként am. lelkiösméret nélkül.