, (lel-e-mény) fn. tt. lelemény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Általán, amit valaki keresés által lel, talál, mire mintegy rájön, ráakad, máskép: találmány. Különösen, mit a fürkésző ész akár a tudományokban, akár a mesterségekben mint ujat eléállit. A könyvnyomtatás mestersége világeseményü lelemény. A gőzhajó amérikai lelemény. Az ujabbkori vegyészek, gépészek új és új leleményekkel lepik meg a világot. V. ö. LEL.