, (lél-ek-i, lel-k-i) mn. tt. lelki-t, tb. ~ek. Lelket illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Lelki atya, kivel az illető hivek mintegy fiúi viszonyban állanak, ki ezek lelkére felügyel. Lelki erő, mely által a lélek működik. Lelki fegyver, átv. ért. oly szellemi eszköz, mely a lélek üdvösségét megszerzi, és ellenségei ellen védi. Lelki ösméret, az erkölcsi tettek öntudata. Lelki tanitás. Lelki testi barát. Lelki üdvösség, boldogság. Némely szók mellett öszvetételként együvé irják, pl. lelkiatya, lelkiösméret.