, LELKĚS, (1), (lél-ek-ěs v. lel-k-ěs) mn. tt. lelkes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Lélekkel biró. Lelkes lények. Ez értelemben minden állat lelkes; ámbár a közmondás szerént csak az embernek van lelke, a többi állatnak pedig párája. Ellentéte: lelketlen. pl. a növények, és ásványok lelketlen lények. A régiek magában is: lelkěs v. lölkös szót főnevül a mai állat értelemben használták. 2) Szoros ért. okos lélekkel biró. Különösen mondjuk oly emberről, kiben sok szellemi tehetség van, kinek kebele nemesebb vágyaktól dagadoz. Lelkes hazafiak. Innen jelent valami élénket, buzgót, buzdítót is. Lelkes beszéd, felszólítás. 3) Átv. ért. bizonyos süteményekre alkalmazva am. töltött, töltelékes, velős. Lelkes fánk, mely gyümölcsízzel van töltve. Lelkes derellye. Némely dunántuli, s más vidékek tájszólása szerént: lölkös.