, (lel-em-es-ség) fn. tt. lelemesség-ět, harm. szr. ~e. Régi oklevelekben am. acquisitio; acquisitum, azaz keresmény. Gyöke a szoros tulajd. ért. vett lel, melyből lett az elavult lelem, mint kell-ből kellem, továbbá lelemes, lelemesség, mint kellemes, kellemesség.