, LÉLEDZIK, (lél-ed-ez-ik) k. m. Leledz-tem, ~tél, v. ~ěttem, ~ěttél, ~ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Apró, sürü lélekzetet vesz, pl. midőn el van fáradva. Gyöke szintén természeti hangot utánzó le v. leh v. lih, melyből lett lehl v. lihl, s öszvehúzva lél, léled stb. 2) Molnár A. szerént am. bűnbe keveredik. De ezen értelemben mindig mellette állanak: bűnben, hibában, vagy más hasonjelentésü szók; úgy hogy ez itt sem jelent mást, mint folyvást lélekzeni vagy élni, t. i. bűnben, hibában élni. Azonban némelyek szerént ezen értelemben gyöke azon lel volna, mely találást, valamibe menést, különösen bajba jutást jelent, pl. mint kit a hideg vagy más valami rosz lel. V. ö. LELETĚZIK.