, (le-korhol) ösz. áth. 1) Valamely testet egy másik kemény testhez dörgölve lekoptat. Gyöke az erős vastag hangot kifejező kor, melyben egyszermind az r törést jelent. A tengely vége lekorholja a kapubálványt. A kerék lekorholja a lőcsöt. 2) Valakit lehurogat, azaz nyers kemény hangon lelármáz, leszid. Gyöke szintén a hangszó kor. V. ö. KORHOL.