, (le-kel) ösz. önh. 1) Bizonyos fenhelyről lemegy, leszáll. Lekelni a kocsiról, lóról. Keljetek le az állásról. Ez értelemben a kel szorosan menést jelent, mint e mondásban: kelj innét, menj innét; harczra kelni am. menni, indulni. 2) Heves vármegyében mondják az asztagban, garmadában fekvő gabonáról, midőn a földet érő, földön fekvő magvai csirát eresztenek a földbe.