, (lél-ek vagyis leh-l-ek) fn. tt. lelket v. lelkět. Személyragozva: lelkěm, lelkěd, lelke stb. Elveti az ékezetet e származékokban is: lelkěs, lelketlen, lelkenděz, lelkü, lelküség. 1) Eredeti anyagi ért. leh, lehelés, lehelék, vagy is azon pára, melyet a tüdőn beszívott vagy kinyomott lég képez. Lelket venni. Lélekvevés. Lélekzeni. Lélekszakadva sietni, oly sebességgel, mely miatt a lélekzés szinte megszakad. Lelkendezni, a nagy fáradság miatt szakgatva lehelni.
Átv. ért. lélekcsap a hordón, léleklyuk a pinczén, am. szelelő lik. 2) Minthogy a lehelés az élet jele, innen lélek jelent életet, életerőt, pl. Isten lelket fuvalt az agyagba, melyből az embert alkotta volt. Csak hálni jár bele a lélek. (Km.). Kiadta a lelkét. Oda adná érte a lelkét is. A szekér majd kirázta a lelkét. Ne bizd rá lelkedet. Ez lélekben járó dolog. Alig birtak lelket verni bele. Lélekvesztő (ladik), mely az életet veszélyezteti. 3) Szoros ért. azon láthatatlan, de működéseiben észrevehető erő, mely a testet élteti, s tevékenynyé teszi, mely az érzések, érzelmek, és az ezekből támadó vágyak és szenvedélyek széke, mely a testnek ellentétetik. Ez értelemben általán az állatok is lelkesek. De a magyar népbölcsészet szerént az állatok között szorosan véve csak az embernek van lelke, a többinek pedig párája. Innen ha a nép valamely állaton sajnálkozik, azt mondja: szegény pára! Sőt az ördögről is azt tartja a közmondás, hogy szegény, mert nincs lelke. Különösen a léleknek mint egyes működő tehetségei: a) A szellem, mely gondolkodó, vizsgálódó, s okoskodó erővel bir; b) A kedély, mint a vágyó tehetségek öszveges szerve; c) A szív, mint a nyájas társadalmi hajlamok széke, mely által mások örömeiben és fájdalmaiban részt veszünk, s mely leginkább szeretet által nyilatkozik. Innét a lélek nevezet alatt gyakran szellem, néha kedély, néha szív értetik. Szellemre vonatkoznak az ily mondatok: Mély gondolkodásban kifárad a lélek. Megfeszíteni a lelki erőt. Lelki szegény, ki kevés szellemi erővel bir. Atyának Fiúnak és Szentléleknek nevében. Kedélyre vonatkozik ez ilyekben: Erős, nagy, gyáva, alacson, szabad, szolgai lélek. Bátor, vitéz, rettenthetetlen, tántorithatatlan lélek. Szívre vonatkoznak: Jó, jámbor, szelid, részvevő, engedékeny, rosz, gonosz, czudar lélek. Lelkére szólni, beszélni valakinek. Lelkére kötni a teendőket.
"Fáj a szívem, sír a lelkem."
Népd.
"A lélek is sírt belőlem,
Midőn búcsut veve tőlem."
Csokonai.
Nevezetesen az erkölcsi és vallási érzelmekre nézve: Lelkére venni valamit. Jó lélekkel tenni, állítani. Valamivel lelkét veszteni. Egész, teljes, tiszta lélekkel szeretni az Istent. Sem Istene, sem lelke. Van-e lelked? Hamis a lelked is. Lelked legyen rajta. Száradjon a lelkeden. Nem fér a lelkemhez, hogy azt tegyem. Lelkén el nem viszi, am. megvallja, meggyónja. Lelkemre mondom. Lelkem ismerete nem vádol. A bűnt lelkemből utálom. A lélek, lelkem szót a legszivesebb legnyájasabb szólitásul használja a magyar. Lelkem rózsám, lelkem galambom, lelkem angyalom, lelkem mindenem. Édes, kedves lelkem. Lelkem adta, lelkem fele, lelkem mása. Lelkemtől szakadt. Eszem a lelkedet. Szeretlek, mint a lelkemet. Ellenkezőleg a haragnak, s utálatnak legundokabb neme, a lelket káromolni. Még e mondás is: aki lelke van! nem egyéb szépített káromkodásnál, miért a szép izlés ellen van azt nemesebb irói nyelvben, vagy finom társalgási beszédben használni. 4) A lélek szó jelent úgynevezett kísértetet is, vagy a nép hiedelme szerént a megholtak bolygó, kivált elkárhozott lelkét. A lelkek éjfélkor szoktak megjelenni. Lelket látni. Lelkeket idézni. Úgy jár, mint a lélek. Bolygó, kísértő lélek. Minden jó lélek az Istent dicséri, kísértetet szólitó mondás. Átv. ért. 1) Okos észszel biró lény, személy. Az Isten lélek, és lélekben kell őt imádni. Az angyalok jó lelkek. Az ördög gonosz lélek. Az én nagybátyám áldott egy lélek. A mi helységűnkben kétezer léleknél több lakik. Egy lelket sem láttam. 2) Ami valaminek mintegy életet ad. Ő a társaság lelke. Az alázatosság, az erények lelke. Isten a világ lelke. 3) Mi a maga nemében, vagy a többi közt legderekabb, legkitünőbb, legfontosabb. A rend, a dolog lelke. Lelke dohány am. java dohány, mely a szárnak derekán terem, különböztetésül a hegye és alja dohánytól. 4) Valaminek béle, tölteléke. 5) A hegedű nemü hangszerekben azon faczölöpöcske, mely a húrláb alatt a hegedű tetejét annak fenekétől feszesen tartja, s mintegy a hangrezgést az utóbbival közli.
Minthogy az emberben a test és a lélek legszorosb összeköttetéssel működnek, innen gyakran együtt emlittetnek, s az embernek egész valóját jelentik. Testem lelkem megunta a várakozást. Se testemnek, se lelkemnek nem kell. Csak teste lelke, és a sodrófája. (Km.). Hamis teste lelke szőkének, barnának. Népd.
Világos, hogy a lélek gyöke eredetileg egy a leh, léh, leheg, liheg szók gyökével; t. i. az ember azon láthatatlan erőt, mely minden mozgalomnak kútfeje, a lehhel, mint életnek jelével, azonosította. Innen van, hogy több nyelvben e két fogalom azonos szókkal fejeztetik ki, pl. a hellen πνω és πνεμα, a latin spirat és spiritus, anima, anhelo, innen lett animal; mint a régies magyar szellet s újabb szellem a szél v. szellő szótól, a szláv duchat és duch, a héber ruah, am. szél és szellem stb.