, (a mennyiben az előbbi szótól némileg különbözőnek vétetnék) elvont törzsök, melyből közelebb léledzik és lélek, s a tájdivatos léletěl származik; gyöke szintén a természeti hangot utánzó leh vagy lih, melyekből lehel, leheg, liheg is erednek; lélek tehát eredetileg annyi mint lehelék (alanyilag vagy tárgyilag) t. i. ami lehel vagy amit lehelnek; innen: lélekzik, s a Bécsi codexben léleklet am. halitus. A komárommegyei Csalóközben fekvő Lél helység nevének jelentését valószinüleg onnan származtathatjuk, hogy mélyen, tehát lent (le-el) fekszik.