, (le-j-t) fn. tt. lejt-ět, harm. szr. ~je. Képzésre nézve olyan mint sajt, rojt, böjt, sejt, bojt, rejt, melyek mind elvont értelmü főnevek, s eredetileg sajat, rojat, böjet, sejet, bojat voltanak a sajik (savik), rojik, böjik, sejik, bojik részint élő, részint elavult szókból és igékből. V. ö. LAJ. E szerént lejt is am. lejet, a lejik igéből. Jelenti azon lefelé fordult irányt, mely meneteles hajlás által képeztetik. A hegy lejtjén leereszkedni.