, LEÍRHATLAN, (le-ír-hat-[at]lan) ösz. mn. Amit leírni, irásba foglalni, vagy kellően lerajzolni, lefesteni lehetetlen. E szó nagyító értelemmel bir, s élünk vele különösen, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy bizonyos dolog oly s sajátságos, oly új, oly meglepő, eddig oly szokatlan, ismeretlen jegyekkel és alakban tünt fel, hogy azokra kellő szavaink és kifejezéseink nincsenek, vagy valami oly nagyszerü, hogy azt egyszerre felfogni nem vagyunk képesek. A lelkesedés, öröm leirhatatlan, melylyel a nép megszabadítóját fogadta. Leírhatatlan fájdalom gyötri lelkemet.