, (le-het) tehető ige, m. lehet-tem, ~tél, ~ětt, par. lehess. Általán am. sem fogalomban sem bizonyos tárgyakkal viszonyitva ellenmondást nem foglal magában. Különösen, midőn cselekvésre, működésre, tettre vonatkozik, am. azt tenni valakinek hatalmában van, az bizonyos erőtől kitelik, megtörténhetik. Ez értelemben személytelenül használtatik. Az lehet, ez nem lehet. Lehet-e ellene tennem? Lehet tőle, tájdivatosan am. kitelik tőle. Nem lehet dolgoznom. Monda a szent szűz, miként lehet ez? (Ádventi ének.) Nem lehet szabadulnom. Néha am. szabad meg van engedve, nincs akadály benne. Ma a növendékeknek ki lehet sétálniok. Lehet-e határban mindenkinek vadásznia? Elhuzódván az ellenség, mindenfelé lehet menni. Midőn szenvedő állapotra vonatkozik, am. valamivé válhatik, átalakulhat. Ezen ifjuból még nagy ember lehet. Mivé tehetett volna, ha nekem szót fogad? Te is gazdag lehettél volna. Ez értelemben személyes ige. Midőn az állapotot jelentő van ige szolgál alapfogalmul, am. a) tulajdonitó esettel viszonyban valamit vagyonul birhat, pl. sok pénze lehetne, ha el nem pazarlotta volna. Lehet neki mintegy százezer forintja. b) Bizonyos körülményeknél fogva hihető, valószinü, hogy úgy van. Elutazott vendégeink már eddig honn lehetnek, azaz valószinü, hogy honn vannak. Ez értelemben egyszerü, ráhagyó, vagy bizonyító szóul használtatik. Lehet! Az lehet! Mint kötszó régiesen am. ámbár, akár s jóváhagyást, engedést jelent, pl. "Valamit kérendesz, adom te neked, lehet én országomnak felét" (licet dimidium regni mei). Münch. cod. Mai szokás szerént: jóllehet am. quamvis, etsi. Egyébiránt V. ö. LESZ.