, (leh-el) önh. m. lehel-t, Tüdején a levegő be- és kijár, párája folytonos mozgásban van. Addig él az ember, mig lehel. Már alig lehel, úgy oda van. Különösen am. lehet fúj, taszit magából. Gyöngéden, erősen lehelni. A tükörre, tenyérbe lehelni. Kilehelni magát. Valakire lehelni. Ökör szamár reája lehelvén, mintha mondanák. (Karácsoni ének). A régiek használták lelketlen dologról is pl. "szellet hol akar ott lehel" (spiritus ubi vult, spirat. Tatrosi codex.) Használtatik tárgyesetes névvel áthatólag is. Nagyot, büdöset, forrót lehelni. Lelkét, páráját kilehelni. Isten életet lehelt a földből alkotott emberbe.