, (lé-h-ó v. leh-ő) elavult részesülő, egyszersmind melléknév. Gyöke vagy a nedvet jelentő lé, melyből lehetett az elavult iga léh, azaz foly, innen léhó am. folyó vagy folyató, t. i. tölcsér, mely által valamit folyatnak, mely a nedvet általfolyatja egyik edényből a másikba; vagy pedig az am. lehő (a régies leh igétől, a Bécsi codexben is,) azaz lehelő, minthogy a folyadék által bocsátásakor mintegy lehelni, lihegni látszik és hallatszik. Másképen másmás tájdivatok szerént: lejó, lihó, léju, lija, liu, palóczosan: lévő. Rokonok talán vele a latin luo, szláv lejem (öntöm). V. ö. LÉ; LEH Más származtatással l. LIÚ szót.