, (leh-ěg) gyak. önh. m. lehěg-tem, ~tél, ~ětt. Folytonos lehet bocsát, ismételve lélekzik. Minden élő állat, kivált a tüdővel ellátott, rendes állapotában leheg; ha tüdeje ingerültebb mozgásban van, akkor liheg, pl. a fáradt, vagy lázas ember. V. ö. PIHEG, PIHEN.