, (le-hány) ösz. áth. Többet egymásután bizonyos magasságról alá dobál. A kévéket, hasábfákat lehányni a szekérről. Néha am. némi indulatból letép, leszakgat, s levet. Forróságában lehányta magáról a ruhát, takarót. Lehányni a szakált, Gömör és Torna megyében am. megborotválkozni. Midőn az alapige okádást jelent, am. valamit okádva bemocskol, leokád. Lehányni a padlót, asztalt. V. ö. HÁNY áth.