, (le-het-ő-es) mn. tt. lehetős-t v. ~et. tb. ~ek. Önállólag nem igen, hanem meg igekötővel használtatik, s am. türhető, a maga nemében nem épen rosz, bizonyos czélra elegendő. Taval meglehetős bor termett. Meglehetős tudományu ember. Határozója: meglehetősen, am. türhetőleg, nem épen roszul, megelégedésig. Búzánk meglehetősen termett.