, (léh-a v. leh-a l. L betű); mn. tt. léhát. A talán jelent valami könnyüt, milyenek az üres öblü testek. Innen alkalmazásban: léha gabona, melynek csak toklásza, polyvája, de szeme nincs; léha mag, melynek kevés bele van, és könnyü. Léha virág, magrejtő a növénytanban az olyan, melyben vagy nincsen kifejlett mag, vagy nem is képes magot teremni, pl. az árpa füzérkéiben levő két szélső virág. Átv. ért. léha ember, am. hitvány, vagy lusta, tunya, restember; léhafa a szekérben, a nyujtó alatt által szegezett lapos fa, mely a rúdnak mozditására ideoda fordúl. l. LÉHA, (2). A föntebbi jelentésekben a lehelethez hasonló könnyüség vagy sulytalanság alapfogalma rejlik, s mintegy azt fejezik ki, hogy a léha test oly könnyű vagy sulytalan, melyet lehhel is elmozdítani lehet, milyenek valósággal a léha gabona, és léha szem. Így a pehely fn. és pih-eg ige szintén egy gyöküek. Gyöke ugyanazon leh megnyújtva, vagy öszvehúzva, mely lélekzést jelent. Ugyanaz l, és h átvetésével héla, melyben, ha külön gyökü szónak vesszük, a héj szó szerepel, minthogy pl. a héla zabnak csak a héja van. Rokon vele a finn laho (hüle?).