, (léh-a v. leh-a) fn. tt. léhát. 1) A gabonának, s némely magoknak hüvelye, héja, toklásza, mely természeténél fogva könnyü, sulytalan s lehelés vagy szellő által elfúható. 2) A szekér előrészén annak nyújtója alatt az ágas szárnyakat öszvefoglaló kurta lapos fa, mely a szekérrudat fölemelve tartja; talán az ideoda mozgástól, milyen a leheleté; vagy pedig az iha eha, néhutt: joha, gyéha, gyuha szókból módosult, s akkor a szekérnek mintegy belső részét jelentené.