, (leg-utól, azaz utó-ul) fokozott ih. Oly helyen vagy időben, mely a többi valamennyi után következik. Az asztalnál legutól ülni. A sorban legutól lépni, lovagolni, repűlni. A többi között valamit legutól cselekedni. Ez idén mi szüreteltünk legutól. Fölveszi a harmadik személyragot, és e mellé a módositó ragokat, pl. Boromnak legutolját iszom. Ezt legutoljára hagyom. A harcznak legutoljáig megállani a csatamezőn. Itt az utól öszve van vonva, s eredetileg utó-ul. V. ö. UTÓL.