, ékvesztő fn. tt. legyet. Személyragozva: legyem, legyed, legye stb. Az ékezetet elveti e származékokban is: legyes, legyez, legyint, legyecske. Nem lehet kétkedni róla, hogy több ékvesztő társával együtt eredetileg rövid volt: legy, keményebb hangon: led, melyből a csapongást, ide-oda szállongást jelentő ledér, s hangváltozattal lidércz is erednek. Tehát alapfogalom benne a könnyed mozgás, melyet a le gyök-elem képvisel. Ismeretes rovar, egy szivó fulánkkal, és két átlátszó röptyűvel. E nem alá, több fajok tartoznak, melyek között legközönségesebb a házi vagy szobai légy. (Musca domestica). Ide tartoznak az ebeket háborgató eblégy, a lovak körül röpködő lólégy, továbbá az úgynevezett vaklégy, dongólégy, babócs stb. Nevét csapongó röpködésétől, lebegésétől kapván, valamint a jelentésben úgy hangokban is egyezik vele a német Fliege, mely szintén egy eredetü a fliegen, fliehen igékkel. Szemtelen légy, mert ha elhajtják ismételve visszatér. Neki megy mindennek, mint a vak légy. (Km.). Oly szomorú, mint őszszel a légy. (Km.). Bekapja, mint kutya a legyet. (Km.). Még a légynek sem vét (km.), azaz igen szelid, jámbor. Képes kifejezéssel légy-nek mondják a puskacső végén azon gombocskát, melyet szemmel tartva czéloz a lövő.