, fokozott mn. tt. legutó-t. Akit v. amit helyben vagy időben a vele viszonyban levők mindnyájan megelőznek. A sorban, csapatban legutó katona. Az évnek legutó napja. Egyébiránt ez eredeti rövid alakban már alig fordul elé, s helyette legutósó használtatik. V. ö. UTÓ.